|
Orbán Béla:
Csodák és jelek (Hanukka) Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szerdai alkalmán 2013. november 27.
„Az apostolok keze által sok jel és csoda történt a nép között. Mindnyájan a Salamon csarnokában tartózkodtak egy akarattal.” (Ap.csel 5:12)
Ma köszönt be Hanukka ünnepe a zsidóságban. Hanukkakor a szír-görög seregeket kiűzték a Makabeusok, és maradt egy palacknyi szent olaj, ami kitartott addig, amíg újat nem gyártottak, és „nagy csoda történt ott”. Ez manapság már csak a szabadságnak, a felszabadulásnak az ünnepe a zsidóság körében, s a fény ünnepét kicsit összemosva a Karácsonnyal, mindenféle történik, s ma már csak kevesen ismerik a gyökereket is. Pl. némely helyen ma fény festés van az ünnep alkalmából, s kúlturális, szinte cirkuszi szinten ünneplik ezt. Nem kibeszélés ez, hiszen ismerős: kicsit mosolyogtam, amikor Budapesten az egyik rabbi jelezte, hogy tíz percre házhoz megy, ha nyolc gyerek együtt van. Mobil-rabbi is van már ebben az ünnepben, amit nevetségesnek és szégyenletesnek tartok, mert hol vannak a családok, hol van a hagyomány, és hol van ennek az egész ünnepnek a története. Azonban a Hanukkának mégis van egy áldása, amely benne van az ünnepnek a liturgiájában, amikor hálát adunk a csodákért. S a csodákért való hálaadás az már-már minden emberre jellemző, de tisztában vagyunk azzal, hogy mi az, hogy csoda? Ebben a világban, amikor le van rombolva Krisztus Teste, úgy, mint annak idején a szír és görög seregeknek a fennhatósága alatt Jeruzsálem Temploma, amikor tényleg kilátástalan a helyzet, mint a Makabeusok idejében, mindenki csodát keres! S egyből előkerülnek a különböző bűvészmutatványok, csodabemutatók és előkerül a Sátán is minden eszköztárával, az összes bohócával, cirkuszi alkalmazottjával, s csodákat tesz. Mi az, hogy csoda? Az ember, amikor csodára gondol, akkor az a minden emberi értelmet felülhaladó olyan történet, amit már elképzelni se tudok, mert nem törvényszerű és nem megszokott, de ez mindig változik: ötszáz évvel ezelőtt egészen más volt a csoda, mint ma, és száz év múlva megint más csoda lesz, mint most. A mi csodavárásunk olyan gyér, és annyira mutatja a gyengeségünket: nem tudunk valamit, és csodának tartjuk, hogy megtörténik. Csodák pedig nincsenek, hiába várjuk az akármilyen csodákat, a gyógyulást. Lehet hivatkozni erre a fent említett bibliai versre, hogy „az apostolok kezei által sok csoda történt”, de mégis azt mondom, hogy tulajdonképpen nincs csoda. Nem a Biblia ellen beszélek, szeretném ezt a kijelentésemet letisztázni: a csoda valóban az, amikor olyan dolog történik, amit mi nem tudnánk megtenni, ami rendkívüli, aminek nem értjük a működését. Figyelmeztető jel, mint egy zászló, mutat valamit – ezek mind benne foglaltatnak a héber csoda szónak a tartalmában. Az a csoda, ami történik, nem más, mint egy törvénynek a helyreállása. Akár egy fizikai csoda, egy idő után magyarázható is. Az, ami ötszáz évvel ezelőtt rendkívül nagy csoda volt, az ma már teljesen egyszerű, a tudósok megismerték azt az egyszerű, Isten adta természeti törvényt, s ma már az nem számít csodának. A hívő ember életében sincs ez másképpen. Amikor Isten cselekszik az életünkben, s csodák és jelek vannak, amiben a csodák annyit jelentenek, hogy oly dolgok történnek, amelyet még elképzelni sem tudtam volna, mert nem ismertem Isten akaratát, nem ismertem azt a törvényt, amelynek az a következménye. Rendkívüli dolog, amikor úgy akarok csinálni valamit, ahogy Isten akarja, és el se tudtam volna képzelni, hogy ez történik. Az életemből sok olyan példát tudnék hozni, amikor valami csoda történt, s ha belegondolok, akkor nem csoda történt, hanem az életben van egy rendeződés, megismerek egy törvényt, és aszerint csinálom és élek Isten akaratában, és olyan történik, amiről még álmodni se mertem volna. Nincsenek csodák! Minél több csoda van, annál távolabb vagy Istentől! Minél több dologra csodálkozol rá, hogy „ez csoda, rendkívüli dolog”, annál távolabb vagy Istentől! Ha Krisztus uralma alatt vagy, a csodák elmúlnak. „Kezeik által csodák történtek”. Rendet teremtettek és annak vannak következményei. Elmondták, megélték, megtanították az evangéliumot, az örömöt, és működésbe lépett Krisztus uralma, s ami tegnap elképzelhetetlen volt, az ma valósággá lett. Olyan csoda történt az életemben, emberi kapcsolatomban, hogy akit idáig utáltam, azt meg tudtam ölelni, beállt egy rend. A csoda akkor csoda, ha Isten kezével párhuzamosan jelenik meg, a csoda mindig Isten kezét mutatja, azt, hogy Isten cselekedett. Az apostolok kezei által történtek a jelek és csodák: tettek, kimondtak valamit, szolgáltak, és működésbe lépett Krisztus uralma, és valami mássá lett (csoda történt). Nem arra kell várni, hogy majd Isten cselekszik, hanem arra kellene várni, hogy Isten megmondja, hogy én cselekedjek! S akkor csodálkozok el, hogy ezt tudom csinálni, erre alkalmas vagyok, van gyümölcs és történik valami. Nem a csodaváró kereszténységet akarja Isten, Ő akar jeleket adni! Az első szőrszál, amelyik megjelenik a kamasz arcán, az már jelként van, mint ahogy az első havivérzés is, ugyanúgy, mint az első férfi, aki egy nő életében valamiért fontossá válik, az megint jelent valamit, az égen a felhő is jelent valamit... – minden jelent valamit, mert Isten mindent előre jelez, azért, hogy tanuljam meg azt a törvényt, ami egyben mozgató erő is arra, hogy megtegyem a következő lépést. Aki ezt nem teszi meg, annak csoda, ha ez valahol megtörténik. Aki nem érti meg Isten rendjét és törvényét, annak csoda az, hogy ha itt történik valami. Majdnem azt mondom, hogy unalmas az ember élete, mert csodák nincsenek! Ha közel vagyok Istenhez, akkor nem csoda az, ami történik az életemben, mégha én magam se értem, hanem érzem azt a rendet, amit Isten adott a törvényeiben, amit személyesen is elrendelt minden embernek. Isten ad egy jelet és egy olyan csodát, ami másnak csoda, bizonyság, zászló és jelzés. A csoda nem egy rendkívüliség, misztikusság. Sajnos a mai kereszténység ebben szenved, hogy nem akar semmit se csinálni, csak a csodákat akarja: majd az Úr, majd történik valami. Nem! Az Úr pont fordítva akarja: hallgasd és lásd! Ha hallgatsz Rám, akkor meglátod! Nálunk ez fordítva működik: hiszem ha látom! Ez a hitetlenség sajnos alapelvünk keresztény szinten is. A tamási nyúlkálás a sebekben, az hétköznapi kettősségünk. Isten mindannyiunktól akarja és elvárja, hogy elhigyjük hallás után, amit majd meg is fogunk látni, s az nem is csoda, mert hittem és megtapasztaltam, hiszen megismertem Isten akaratát, ami beteljesedett. Ami az én életemben, a te életedben történik az csoda másoknak, de nem neked, neked természetesnek kell lenni a csodának. Neked már születésedtől fogva természetesnek kellene lenni a törvénynek, és akkor nem csodálkozol azon, hogy egészséges vagy, és negyven évesen nem múlt ki az összes biológiai erőd. Ha abban a helyzetben, feladatban, úton vagy, amit Isten adott neked, akkor miért csoda az, ha ép és egészséges vagy? Olykor elcsodálkozom, de nem csoda az, hogy az életem másokhoz viszonyítva, hatvan felett, egészséges a testem, mert vigyázok rá, nem a testem és a kedvem szerint használom (nem vagyok aszkéta), de Isten útján nem csoda az, ha Ő vigyáz a testemre is. Sőt az se csoda, hogyha szólok Istennek, hogy fáj ez, vagy az, és utána nem fog fájni, mert az Ő útján és akaratában járok, így az Ő hatalmában ott van, hogy elveszi azt a fájdalmat. Ő uralkodik a törvények felett, amit elrontottunk, az Ő törvénye és hatalma uralkodik az egészségemen, mert én átadtam szolgálatra a testemet és az egész lényemet. Nem csoda, ha meggyógyulok, hanem egy lehetőség arra, hogy mehetek tovább azon az úton. Nem is csodálkoznék azon, ha száz évig élnék, annyi dolgom van még! Másnak meg csoda lenne ez, nem tudom, hogy miért! Ne a csodát keressük, hanem azt a törvényt, ami által egy törvényrendben élünk és egy elrendelésben, egy úton megyünk. Mások felé kell csodáknak, pozitív jeleknek lenni. Persze, lehetünk negatív jelekként is, ha Isten benyúl az életünkbe, mert nem akarja, hogy ezt, vagy azt tegyük. Jel, mikor elszállok és bálványozok vagy bálványoztatom magamat, s történik egy csoda: tegnap ilyen volt, ma olyan, mert a törvényszegés, az engedetlenség, a bűn is következményekkel jár. Miért csoda az, ha a testedben, lelkedben vannak sérülések? Ezek létező tények, következmények! Isten meg akarja mutatni a te életeden keresztül másoknak, hogy milyen az, ha az Ő kezében vagy és Neki szolgálsz! A csodák ott kezdődnek, ahol nagyon távol vagyunk Istentől, s nem tudjuk, hogy mit akar, nem ismerjük az Ő rendjét és csak csodálkozunk, hogy miért van jó, vagy rossz. Mint a kisgyerek, aki még nem ismeri ezt a világot és annak a törvényszerűségét, játszik a kályhával, meg a villanyt kattintgatja, olykor mi is kb. úgy élünk! Meg kellene tanulni, hogy mi mire adatott, mi a teremtettség és a teremtettség általi terv, mi Isten terve veled, és ezzel az egész teremtett világgal! Nincsenek csodák, csak egy tucatnyi tudatlan gyerek, kiskorúságban tartott kereszténység, aki azt hiszi, hogy a csoda, az apuka, meg a rendkívüli dolgok fogják az életét a jó pályára terelni! Nincsenek rendkívüli dolgok, csak renden kívüli dolgok – a világ rendjén kívüli, vagy Isten rendjén kívüli dolgok. Ha valaki egy másik rendből nézi ezt a rendet, az azt csodálatosnak tartja. Rossz csoda, tragédia, vagy egy pozítiv rácsodálkozás... mit látnak a mi életünkben? Hanukkakor, ha az ember megáll, hálát tud adni, hogy Istenem, hálát adok a sok csodáért! Azért a helyreállásért, ahogy felépíttetett a Makabeusok idejében a Templom, mert engem is egy ehhez hasonló reménytelen helyzetben épített fel, amikor csak egy kis szikrányi áldás (olaj) volt a számban, az életemben, és az elég volt, mint a Makabeusok idejében elég volt az az egy korsó olaj. Hálát lehet adni azokért a csodákért, amik velünk történtek, azért, hogy Ő bennünket rendbe tett, hogy mások csodálkozzanak rajtunk, s olykor saját magunk is csodálkozhatunk, hogy „mik nem történtek!” És mégis rádöbbenek arra, hogy semmi nem történt, hanem egy olyan rendbe kerültem bele, amit nem ismertem, tagadtam, és amikor megismertem és nem tagadtam, akkor változások, helyreállások, gyógyulások történtek, mert Isten tervében benne van a testem, a lelkem és az egész teljes lényem. Az én engedelmességem és vágyam, hogy Uram, szeretnék Neked szolgálni és a helyemen lenni, csodákkal jár! Megváltozik a testem, a gondolatom és egy új ember leszek! Azon csodálkozzunk, hogy még itt tartunk, hogy nincs meg bennünk az a vágy, hogy Istenem, add már nekem azt a törvényt, ami oly jó nekem, hiszen mindegyikünknek az életében volt már olyan tapasztalat, hogy „én se hittem volna...”. Mondhatnám, hogy valamikor, amikor a templomban nyomtam az orgonát, akkor én se hittem volna, hogy sokat fogok ott ülni a templomban, vagy én se hittem volna, hogy valamikor a Bibliát a kezembe veszem. Isten elkapta a grabancomat, amire én azt mondtam, hogy „Igen, Uram!”, és olyan csodák kezdődtek bennem, amit elképzelni se tudtam volna. Ezek a csodák, amelyek a hatáskörünkön kívül vannak, mert mi ezt nem tudtuk volna csinálni. Le nem ültem volna a Biblia mellé egy fél órát, mert az egy száraz olvasnivaló... Sok mindent elképzelni sem tudtam volna, nem tudtam elképzelni a szabadulásaimat, hogy valamit másképp fogok látni és tenni, amit ellenétesen láttam és éltem meg előtte. A csodák nem látványos és megmagyarázhatalan dolgok, mert minden csoda megmagyarázható, csak ha nem tudjuk az okát valaminek, akkor az számunkra csodaszámba megy. Sok csoda-dolog történik az életünkben, pozitív és negatív is, és elfelejtjük megkérdezni, hogy Istenem, ez most miért volt? Elfelejetünk bocsánatot kérni, vagy hálát adni. Isten a csodákért választ akar adni! Kaptál egy zászlót (a csoda szónak a jelentésében ez is benne van), zászlóként, jelként történik valami pozitív dolog, hogy indulj el. A szívedben, a testedben, az érzésedben, az egész lényedben kialakul egy jel az életünkben, hogy menni kell. Miért várunk mi rajtunk kívüli csodákra? Ezen a földön minden csoda, ami veled történik, a te közreműködéseddel történik meg. Minden pozitívban és negatívban te benne vagy, ha nem vagy benne, akkor valakire mutogatsz, és nem élsz! „Jaj, olyan történt, amit el se tudtam volna képzelni”, „Valaki meghalt, hát el se tudtam volna képzelni!” – ha tudnád azt, hogy minden embernek meg kell halnia, akkor nem lenne elképzelhetetlen, és nem lenne csoda. „El se tudtam volna képzelni, hogy lesz gyereke!”, „El se tudtam volna képzelni, hogy ilyen zűrzavaros gazdasági állapotban ennek az embernek nincsenek anyagi gondjai!” – és ha belegondolsz, ha Istennel jár és Neki szolgál, akkor lehetnek anyagi gondjai? Miért volna csoda, hogyha az életem Krisztus uralma alatt van, és nem vagyok egy üvöltő őrült egy bármelyik felvonuláson vagy tüntetésen, vagy egyáltalán a másik ember irányába nem indulok el haraggal? Miért? Mert másképp látok, látom a világot és látom minden rossznak az okát, de minden jónak a célját is. A kezeink által jeleknek és csodáknak kell történnie. Nem szabad az Ap.Csel-ben írottakat utánozni, ettől rengeteg keresztény vonulat tönkrement (de nem is hiszik el magukról). Nem utánozni kell, de vannak dolgok, amiket párhuzamosan láthatunk, hogy megtörténik: jeleket és csodákat mi magunk hordozunk, és nem mi vagyunk a jel és a csodatevő, ezt tudni kell! Keressük a jeleket és a csodákat, és nem megyünk tovább, hogy Isten miért adta azt az embert, vagy közösséget jelnek és csodának. Vagy bármi történik az életünkben, mindig a jeleket és a csodákat keressük, és nem az okokat, pedig minden esetben Isten régesrég kijelentette, hogy ez a jel és ez a csoda azért történt, mert ... és jöhet a pozitív vagy a negatív oldal. Isten mindenre magyarázatot ad! Mégis, Hanuka alkalmából jó elmondani, hogy 22 évszázada hálát ad az a nép, akinek nincs is Temploma, a Templomba történt csodáért! Ez fenntartja őket, míly nagy titok ez! S míly nagy az életedben az az erő, hogy „hálát adok azért a csodáért, amit még nem éltem meg... de volt már ilyen!” Hálát adok azért a csodáért, amit Krisztus életében, feltámadásában láthattam, pedig még nem éltem meg, de hálát adok, hogy meg fogom élni! Sok mindenre mondhatnám így. 22 évszázad nagyon sok, de mégis kevés. Van, aki ötven év alatt elfelejti, hogy honnan indult el, s van egy nép, amelynek nincs Temploma, és hálát ad 22 évszázada a Templomban történt csodáért. Az a csoda azért történt, hogy a zsidóság ma is tudjon imádkozni azért, hogy álljon helyre a Szentély, a templomi szolgálat. S ezen az ünnepen kimondják a hálaadást és a várakozást is a Szentély felépülésére, ma is ezt éneklik a Hanukka fényének a meggyújtásánál, s végighallgathatod ennek az éneknek a dallamát még az evangélikus énekeskönyvből is, mert Luther ellopta a dallamát, nem baj, jól tette! A csodákért hálát adni, amikor nem vagy a csodában. Ki itt az erős, ki van itt hitben? Hát a zsidó nép, amelyik nem is tudja, de mégis hisz, aki nem vesztette el a hitét! Mi pedig itt állunk, és annyi csoda történt az életünkben. Egyszer megépültünk, aztán néha-néha itt-ott betámad az ellenség, megrongálódnak a falaink, de nem törünk össze és nem tudunk hálát adni azért a csodáért, miközben a zsidók egy jóformán legendaszerű csodáért adnak hálát, hogy az az egy palack olaj elég volt?! Melyik csodáért tudsz hálát adni? Csoda, hogy élsz! Csoda, hogy itt vagy! Mert Isten így akarta! Csoda, hogy más nincs itt! Mert nem tudja, nem fogadta el, amit Isten akart. Ez is egy csoda, negatív csoda és egyben egy jel is. Tudunk-e úgy hálát adni a csodákért, mint ma a zsidó nép 22 évszázadra visszamenőleg? Nem biblikus ünnep, de mégis az ünnepek közül kiemelkedő fénynek, a Hanukkának az ünnepe az az öröm, hogy ami volt, az lesz. A hálaadás és áldás, hogy ami akkor történt, az meg fog történni! Nem volt valami és megkoszorúzzuk, aztán halott. Egyszer volt, amikor egy kis csapat kiűzte az ellenséget, megtisztította a Templomot és elkezdte újra a Templom szolgálatát, és újra elindult a Templom, és 22 évszázad óta ugyanezt várja! Ennek a hűségnek van jutalma, de ugyanakkor nem csoda, ha a mi életünkben ez a csodavárás elnyomta azt az áldást, hogy csodák voltak az életünkben. A tétlenségben való csodavárásunk lustákká, hálátlanakká tett, mert nem adunk hálát azért, ami velünk történt, pedig születésünktől kezdve minden csoda, és minden ember egy csoda. Amíg meg nem érted, hogy miért születtél erre a földre, addig te egy csoda vagy! Amíg meg nem értem, hogy a kisfiam miért született erre a földre, addig egy csoda! De ha tudom, hogy mi az ő feladata, ha egy kicsit belelátok ebbe a csodába, akkor már nem is csoda, hanem hálaadás, hogy köszönöm azt a csodát, amit fiamnak nevezhetek, amit saját magamnak hívhatok (ingó, ingatlan, fizikális, lelki és bármire gondolok). Ne várd a csodát, hanem tudd meg, hogy miért kaptál valamit! Légy távol a csodáktól, nekünk nem kellenek csodák, nekünk a csoda oka kell, hogy mi lehessünk azoknak csodák, akik nem értik Isten tervét, s akik amikor rád néznek, nem értik, hogy veled mi van! „Én el se tudtam volna hinni terólad”, és történt egy csoda. Megismertem azt, hogy Isten mit akart veled, mert amíg egymáson csodálkozunk, addig nem vagyunk testvérek, a testvérségben értjük is egymást! Kellenek a csodák és a jelek, hogy szűnjenek meg a csodák és a jelek, de akik nem értik Isten tervét és akaratát, a csodák és a jelek által ismerjék meg azt, és ők se a csodavilágban, az elvont, misztikus, hamis karizmatikusságban próbálkozzanak szédelegni. Nekem nem kell csoda, nekem Isten akarata kell, hogy én magam legyek a csoda másoknak, hogy rádöbbenjenek arra, hogy mi Istennek a hatalma, törvénye és akarata! Eszköz szeretnék lenni, csoda akarok lenni, és nem a csodákat akarom keresni! De nem én akarok csoda lenni, hanem szeretnék minél hamarabb nem csoda lenni, csak Isten törvényének, akaratának a rávezetője. Az életem hadd legyen odavezető Isten törvényéhez mindazoknak, akiket Isten akar! Nincsenek csodák, és ne keresd a csodát! Ha valami csoda van, azonnal kérdezd meg, hogy Isten mit akart, és miért mutatott neked jelet vagy csodát! Adj hálát, ha lelepleződik valami, és az is jó, ha csodarossz kép van rólad, mert lehet változtatni! De a jó dolgokért is adj hálát, mert másban is megváltozhat sok minden rossz, ha látja a te életedet. Bármennyire Biblia ellenesnek hangzik, vannak jelek és csodák, de nincsenek jelek és csodák, mert akit a Szent Szellem vezet, annak nemigazán kellenek csodák – csoda az egész élete, másoknak!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |